~.Five.~
Részlet az előző rész tartalmából:
,,-És miért nem keresitek meg hatodik tagot? Miért nem érezhettek iránta semmit..?
-Nos Azy egy hosszú bonyolult és érdekes story.."
-Akkor meséld el!-akaratoskodtam szegény srácnak. Gyorsan beadta derekát néhány szívmelengető pillantás, és persze arcra puszi után.
-Először is azért nem keressük a lányt mert nincs időnk..-jó kifogás haver! Én is ezt mondanám..-Azért nem érezhetünk iránta semmit mert nem lehet. Régen vagyis hát, nem is olyan régen volt egy banda. Ők voltak akkor az Érző démonok 5-se. A hatodik démont is tudták ki az, sőt ismerték is. Az egyik srác azt hiszem Geoff közelebbről is megakarta ismerni a lányt, ami sikerült is neki..de a következményeket akkor még senki sem tudta..-itt elakadt Zayn. Liam nagyot nyelt és kiment a szobából. Értetlenül tekintettem ,,testvéremre", aki csak egy legyintéssel elintézett engem. Oké köszike Louis, Én is szeretlek téged!
-Fojtatnád Zayn?-kérleltem a srácot aki nemet intett a fejével-Miért nem? Mi baja van Liamnek? Mondjátok már el!-nem mondtak újból semmit.
Csönd. Nagyon kínos csönd uralkodott odabent a szobában. Nem bírtam tovább így itt. Eldöntöttem. Liam után megyek!
Szinte mindenhol végig néztem már, de nem találom a keresett srácot. Hol lehet? Áh,gondolkodjunk Liam-ként. Hova mennék ha Liam Payne lennék? Egy csöndes és nyugodt helyet keresnék. Ami biztos nem a házban lehet, akkor hol?
Megvan! - gondolkoztam magamban, majd elindultam. Már messziről megismertem Liam hátát, s láttam ahogy ott ül a kert másik végében egy nagy diófa árnyékában. Szépen lassan és persze csöndeben odalopóztam az említett srác háta mögé majd átöleltem hátulról amikor odaértem, s így szóltam:
-Mi a baj Liam?-kérdeztem tőle a fülébe súgva. Nagyot sóhajtva kibújt ölelésemből-amin őszintén meglepődtem- s összegörnyedve sírt tovább..
Odamentem elé s átöleltem s így szóltam hozzá:- Ne sírj légy szíves! Nem szeretem ha valaki sír..-mondtam majd rám emelte mogyoróbarna kisírt szemeit. Halványan elmosolyodott majd tovább kémlelte a converse cipőjének orrát.
-Elmondod mi bántott meg?-emeltem fel fejét az állánál fogva. Nem szólalt meg ami már kissé elkezdett idegesíteni, de visszafogtam magamat mert nem szeretnék itt és most átváltozni..előtte.
-Nem hiszem hogy menne..-nyögte ki végül ezt a néhány szócskát.
-Nekem elmondhatod, nem mondom el senkinek Liam! Légy szíves, a fiúk sem mondanak semmit és ez már kezd nagyon idegesíteni!-mondtam egy kicsivel magabiztosabban.
-Oké..-mondta majd kibújt ölelésemből és elkezdte mondani-Az apám volt Geoff. Kirobbantotta a titkos harmadik világháborút..és meghalt benne. Ezért érintett olyan rosszul. Érted már?-fejemmel bólintottam egyet majd szorosan magamhoz húztam szegényt.
Elhiszem milyen rossz lehet neki. Pláne hogy ismert embert. Nem is kicsit. Azért gondoljunk az Ő helyébe..mindent tudnak róla a rajongóik de azért mégsem mindent. Egyáltalán tudják hogy az apja meghalt vagy mi?!
De ez a titkos harmadik világháború nekem sehogy sem tiszta. Az meg hogy van? Nem igazán értem ezt a dolgot. Miért robbantotta ki? Vagy hogyan? Áhh..
-Hogy robbantotta ki az apukád a harmadik titkos világháborút?-kérdeztem tőle már normális hangerővel amikor szegény srác már (amennyire csak lehet) megnyugodott.
-Azzal hogy beleszeretett az anyukámba aki a volt hatodik érző démon volt akkoriban. Így az érzéseikkel kirobbantották a harmadik titkos világháborút. Nem szabadott volna ezt mert..egy csók is végzetes lehetett és az is lett. Csak anyum élte túl..-tekintete az arcomat kémlelte egy ideig majd amikor meglátta hogy én is tudom hogy néz engem akkor az eget kezdte el nézni.
Hátradőlve a fűben figyeltem az elhaladó felhőket London felett. Néha-néha felordítottam hogy milyen felhő halad el az eddig teljesen kék égen amin persze Liam jókat nevetett. Pláne amikor azokat mondtam hogy ,,Hey ott egy vattacukrot evő teletetovált mókus!" meg hogy ,, Ott van egy porszívós nyuszika piercinggel!".
Későre jár már-mi pedig még mindig itt fekszünk a puha fűben a kert végében. Nem beszélgettünk csak nézelődtünk. Elvoltunk a magunk gondolataival-vagyis remélem hogy Liam nem tud a gondolataimban olvasni. Nagyon de nagyon remélem!
-Liam.Most.Gyere.Harry..-mondta tőszavakban Louis a mondatot.
,,-És miért nem keresitek meg hatodik tagot? Miért nem érezhettek iránta semmit..?
-Nos Azy egy hosszú bonyolult és érdekes story.."
-Akkor meséld el!-akaratoskodtam szegény srácnak. Gyorsan beadta derekát néhány szívmelengető pillantás, és persze arcra puszi után.
-Először is azért nem keressük a lányt mert nincs időnk..-jó kifogás haver! Én is ezt mondanám..-Azért nem érezhetünk iránta semmit mert nem lehet. Régen vagyis hát, nem is olyan régen volt egy banda. Ők voltak akkor az Érző démonok 5-se. A hatodik démont is tudták ki az, sőt ismerték is. Az egyik srác azt hiszem Geoff közelebbről is megakarta ismerni a lányt, ami sikerült is neki..de a következményeket akkor még senki sem tudta..-itt elakadt Zayn. Liam nagyot nyelt és kiment a szobából. Értetlenül tekintettem ,,testvéremre", aki csak egy legyintéssel elintézett engem. Oké köszike Louis, Én is szeretlek téged!
-Fojtatnád Zayn?-kérleltem a srácot aki nemet intett a fejével-Miért nem? Mi baja van Liamnek? Mondjátok már el!-nem mondtak újból semmit.
Csönd. Nagyon kínos csönd uralkodott odabent a szobában. Nem bírtam tovább így itt. Eldöntöttem. Liam után megyek!
Szinte mindenhol végig néztem már, de nem találom a keresett srácot. Hol lehet? Áh,gondolkodjunk Liam-ként. Hova mennék ha Liam Payne lennék? Egy csöndes és nyugodt helyet keresnék. Ami biztos nem a házban lehet, akkor hol?
Megvan! - gondolkoztam magamban, majd elindultam. Már messziről megismertem Liam hátát, s láttam ahogy ott ül a kert másik végében egy nagy diófa árnyékában. Szépen lassan és persze csöndeben odalopóztam az említett srác háta mögé majd átöleltem hátulról amikor odaértem, s így szóltam:
-Mi a baj Liam?-kérdeztem tőle a fülébe súgva. Nagyot sóhajtva kibújt ölelésemből-amin őszintén meglepődtem- s összegörnyedve sírt tovább..
Odamentem elé s átöleltem s így szóltam hozzá:- Ne sírj légy szíves! Nem szeretem ha valaki sír..-mondtam majd rám emelte mogyoróbarna kisírt szemeit. Halványan elmosolyodott majd tovább kémlelte a converse cipőjének orrát.
-Elmondod mi bántott meg?-emeltem fel fejét az állánál fogva. Nem szólalt meg ami már kissé elkezdett idegesíteni, de visszafogtam magamat mert nem szeretnék itt és most átváltozni..előtte.
-Nem hiszem hogy menne..-nyögte ki végül ezt a néhány szócskát.
-Nekem elmondhatod, nem mondom el senkinek Liam! Légy szíves, a fiúk sem mondanak semmit és ez már kezd nagyon idegesíteni!-mondtam egy kicsivel magabiztosabban.
-Oké..-mondta majd kibújt ölelésemből és elkezdte mondani-Az apám volt Geoff. Kirobbantotta a titkos harmadik világháborút..és meghalt benne. Ezért érintett olyan rosszul. Érted már?-fejemmel bólintottam egyet majd szorosan magamhoz húztam szegényt.
Elhiszem milyen rossz lehet neki. Pláne hogy ismert embert. Nem is kicsit. Azért gondoljunk az Ő helyébe..mindent tudnak róla a rajongóik de azért mégsem mindent. Egyáltalán tudják hogy az apja meghalt vagy mi?!
De ez a titkos harmadik világháború nekem sehogy sem tiszta. Az meg hogy van? Nem igazán értem ezt a dolgot. Miért robbantotta ki? Vagy hogyan? Áhh..
-Hogy robbantotta ki az apukád a harmadik titkos világháborút?-kérdeztem tőle már normális hangerővel amikor szegény srác már (amennyire csak lehet) megnyugodott.
-Azzal hogy beleszeretett az anyukámba aki a volt hatodik érző démon volt akkoriban. Így az érzéseikkel kirobbantották a harmadik titkos világháborút. Nem szabadott volna ezt mert..egy csók is végzetes lehetett és az is lett. Csak anyum élte túl..-tekintete az arcomat kémlelte egy ideig majd amikor meglátta hogy én is tudom hogy néz engem akkor az eget kezdte el nézni.
Hátradőlve a fűben figyeltem az elhaladó felhőket London felett. Néha-néha felordítottam hogy milyen felhő halad el az eddig teljesen kék égen amin persze Liam jókat nevetett. Pláne amikor azokat mondtam hogy ,,Hey ott egy vattacukrot evő teletetovált mókus!" meg hogy ,, Ott van egy porszívós nyuszika piercinggel!".
Későre jár már-mi pedig még mindig itt fekszünk a puha fűben a kert végében. Nem beszélgettünk csak nézelődtünk. Elvoltunk a magunk gondolataival-vagyis remélem hogy Liam nem tud a gondolataimban olvasni. Nagyon de nagyon remélem!
-Liam.Most.Gyere.Harry..-mondta tőszavakban Louis a mondatot.
-Úristen megyek!-mondta majd felpattant és befutott Louissal a házba.
Engem egy ideig nem zavart hogy mi történik Harryvel. Biztos olyan ami nem tartozik rám.. tuti. Szóval inkább nem avatkozok bele a dolgokba. Majd szólnak ha kellek...nem de bár?
Ott fetrengtem a fűben amikor a szemem sarkából láttam hogy valami óriási fény-mint Louisnál- lobban fel a házban majd alszik is ki. Gyorsan befutok a házba amit már az otthonomnak nevezhetek. Körülnézek-semmi. Felmegyek az emeletre-szintén semmi.
Hol van mindenki?..
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Sziasztok drága olvasóim!
Tegnap megkaptam az első díjamat! Aminek nagyon-nagyon de nagyon örültem :) A nézettség is egyre nagyobb olyan 400 körül van. :D Komit is kaptam szóval ma tiszta happy vagyok :DD
U.i.:Kettő nap múlva újra rész ^^
U.i..2.:komizni és pipálni-és persze feliratkozni- is érrr :DD
Üdv.:Blaire P. ♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése