~.Two.~

~.Two.~

/Csak a szemet nézzétek :)/

 Beszélgettünk..beszélgettünk és csak beszélgettünk. S szinte már csak észre sem vettem hogy Johanna leparkol és száll ki a kocsiból. Én csak ámulva néztem azt a nagy házat ami mellé leparkolt a fekete Range Rover. Johanna szólt hogy szálljak ki s így kiszálltam és úgy fojtattam az ámulást.

-Azta..-néztem végig a kettő emeletes családi házon amiben lakni fogok.

Kívülről gyönyörű virágok díszítették az előkertet,az erkélyeket-megjegyezném hogy az egyik erkélyről figyelt minket egy kislány- és így előröl nézve is tisztán látom a medencét és a kisebb játszóteret. Láttam még egy halastó szerűséget is,ami egyszerűen fantasztikusan nézett ki.

-Gyere szívem,gondolom már kíváncsiak rád a srácok!-mondta majd megfogta a kezem és bevezetett ebbe a kastélyba-Megjöttünk!-ordította el magát mire az emeletről leszaladt 5 gyerek-habár a fiút már nem nézném gyereknek inkább még fiatal felnőttnek-Srácok ő itt Azalea Smidt az új  testvéretek!-mondta mire minden arcon egy-egy óriási mosoly telepedett le,és ezúttal már az enyémre is-mutatkozzatok be,addig én elpakolok!-mondta s ezzel el is tűnt.

-Gyere-fogta meg a kezemet egy szőke hajú, körülbelül annyi éves lány mint Én-Én Charlotte Tomlinson vagyok de mindenkinek csak Lottie- mosolygott majd kaptam tőle egy csontropogtató ölelést is. Végignéztem a lányon-mármint Lottie-t - és nagyon tetszett az hogy olyan aranyos kisugárzása van.És azok a gyönyörűen csillogó kék szemei..egyszerűen fantasztikusak. Gyönyörű egy lány az biztos, nem csak kívülről de belülről is.
-Én Félicité Tomlinson vagyok de csak Fizzy- mondta majd kezet nyújtott, s én boldogan belecsúsztattam a kezem az övébe. Megrázta majd rám tekintett a kékes-zöldesen csillogó szemeivel és megfogta magát és leült a többiek közé-így én maradtam egyedül állva és vártam arra hogy a többi 3 ,,testvérem" is bemutatkozzon nekem.
-Mi vagyunk az ikrek,én vagyok Phoebe és ő pedig Daisy-mondta majd ezzel megölelték a derekamat. Nagyon aranyosak voltak mivel csak odáig értek el így fogtam magamat lehajoltam hozzájuk és úgy is megöleltek. Mindketten kuncogva ültek le a lányok mellé mert eközben a fiú már várt arra hogy bemutatkozhasson.
-Louis..Louis Tomlinson..-mondta drámai hangon de a végén elröhögte magát,de nem csak ő hanem mindenki röhögött a Bond ügynökös szövegen. Megölelt ő is,de nem akárhogyan! Megnyalta a fülemet..a kis huncut!
-Akkor Én jövök..-mondtam szintén drámaian-..Én vagyok..Azalea Smidt-fojtattam egyre drámaibb képet vágva majd hirtelen bevágtam a komoly fejemet-De most komolyan. Azalea Smidt.
-Gyere ülj le-mondta Fizzy majd berántott maga mellé-a másik oldalamon Louis ült.
-Azalea nem baj ha elhívom a haverjaimat? Ők is szívesen megismernének téged!-mondta majd bevágta azt a tipikus kutyaszemet-aminek Én sosem tudtam ellen állni így megengedtem neki. Hisz' az ő háza akkor minek kérdezi meg tőlem?
A Tomlinson fiú szerint a haverjai 1 órán belül itt lesznek. Gondoltam addig kipakolok a lányokkal-s ez nem is történt másképp. Felvezettek a kész szobámba ami egyszerűen az a csupa nagybetűs WOW volt ..
Piros falak voltak,így máris jó hangulatot kölcsönzött a szobámnak-mindenesetre jobbat mint a régi ócska kicsi árvaházi szobámban. Halvány narancssárga szín függönyök takarták el a kilátást előlem-addig amíg ki nem néztem az ablakon. Az ablak alatt egy fakeretes franciaágy helyezkedett el pihe-puha párnákkal és takaróval. Volt még bent egy íróasztal és egy óriási ruhásszekrény-amibe őszintén a ruháim még csak hogy a negyedét sem tették ki. Egy poszteres-képes is dísz is volt ott arra várva volt bele tegyem majd a szép emlékeim maradványait-és igen.Én tele fogom rakni képekkel.
A lányokkal jól elbeszélgethettük az időt mivel nemsokára Louis rontott be az ajtón és azt ordította be miszerint:,, Gyertek lányok itt vannak a fiúk". Követtük őt -vagyis inkább én követtem őket mert én nem ismerem még nagyon ezt a házat- és lementünk a nappaliba ahol már 4 fiú tűkön ülve várta az érkezésem/érkezésünket.
-Srácok ő itt az új testvérünk Azalea Tomlinson- meglepődtem a nevemen hiszen nem a Smidt nevet használta hanem az övékét a Tomlinsont. Érdekes,de ezeke szerint befogadtak ami jó jel..
-Szia Azy- köszöntek kórusban,ami szintén meglepett hogy már csak nem is Azalea vagyok hanem Azy. Ez is furcsa, de jó értelemben az.
-Sziasztok-köszöntem egy kicsit félénken amit a kisebb testvérek észre is vettek hogy zavarban vagyok ennyi ember előtt. Nem is csoda,sosem volt velem ennyi ember kedves.
-Azalea,ne legyél zavarban,nem harapnak Lou haverjai-súgta a fülembe Lottie.mire a második felénél egy kicsit felkuncogtam,amire mindenki odafigyelt és erre mi Lottieval jobban elkezdtünk nevetni.
-Jó akkor ha befejeztétek Lotts akkor bemutatnánk Azaleának hogy kik a haverjaim-nézett már egy kicsit unottan Louis,és erre abbahagytuk a röhögcsélést Charlotteval.
-Zayn Malik-villantott egy 1000 wattos mosolyt felém majd udvarias akart lenni és megakarta puszilni kezemet-amit én természetes hagytam is.
-Harry Styles,de cicus neked csak Hazza baba-mondta a göndör hajú srác,amivel elérte hogy egy kicsit felhúzzon ami nálam ugye nagyon nem jó. Már láttam is a lábam alján a csontmintázatok kezdetét ami még ugyan halovány volt de ott volt..nem szeretem ha le cicáznak.
-Lo-louis én most ha nem baj felmennék...-mondta és ezzel el is tűntem a szobámba.
Mielőtt felértem volna még meghallottam Louis beszédét miszerint:,,Köszi Harry,most jött ide máris hülyének néz téged!".Bezártam az ajtót amint beértem. Megjelentek a foltok,a csontváz részek össze darabja-de egy új s volt rajtam. Teljesen fekete szemek..szuper egyre rondább leszek!
Kopogtak. Nem válaszoltam. Újra kopogtak. Újra nem válaszoltam. Kopp-kopp. Újabb két koppanás.
-Azy engedj be kérlek!-mondta az elméleteim szerint Fizzy- Ha nem engedsz be betöröm az ajtót!-teljesen megijedtem. Mi lesz ha betöri? Meglátja hogy hogyan nézek ki...ami egyszerűen borzalmas dolog lenne. Nem láthatja meg! Nem.Nem!NEM!!
-Hagyj békén. Majd később lemegyek, oké?-szóltam ki amire szinte azonnal kaptam is választ:
-Okés. Ha 1 óra múlva sem jössz le akkor betöröm az ajtót Azy!-mondta és lépteket hallottam ezek szerint elment.
Gyorsan próbáltam visszaváltoztatni a külsőmet-de nem jártam sok sikerrel. Néha-néha el-el tűntek a csont rajzok a testemen de azonnal visszajött amint nem koncentrálltam rá jól..és már csak húsz percem van..huhh..
És végre.Eltűntek a nyomok amiket magamon hagytam. Óvatosan kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. Végigmentem a folyosón,le a lépcsőn és ott is voltam a nappaliban ahol a többiek foglaltak helyet.
A pulcsim ujjait szorongatva ültem le egy szőke hajú fiú és Phoebe közé. Mindenki rám figyelt hogy végre lejöttem. Lesütöttem a szemem és a kezeimet takargató pulcsim ujjait kezdtem el szuggerálni.
-Sajnálom-szólalt meg a göndör aki miatt majdnem meglátták azt ami valójában vagyok.
-N-nincsen semmi baj-mondtam kissé rekedtes hangon,ami a visszaváltozás után mindig előjön egy kicsi időre.
Bemutatkozott a maradék két fiú is - név szerint Niall és Liam. Mindenki nagyon kedves volt velem, és ez mindig megmosolyogtatott engem. Teljesen beolvadtam a társaságukba, élveztem minden egyes szót ami kijött akárki száján is-nem mesélt még nekem a büdös életben senki ilyen szép és vidám történeteket mit amilyeneket Ők. Úgy érzem megérte ide eljönni és új életet kezdeni velük-az ÚJ családommal..
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Kedves olvasók! Köszönöm a még 1 rendszeres olvasót is és rengeteg pipát és látogatást :) Megmelengette a szívem hogy valakit/valakiket érdekel az írásom! A következő rész holnap :D Addig is komizni^^
Millió puszi: Blaire P. ♥

~.One.~

~.One.~

Szokásos reggel, szokásos nap. Már amennyire egy efféle szörnynek lehet. Hétvége van és ez a lényeg, élveznem kéne a szombatot nem itt ebben a hülye árvaházban kéne possadnom. De nem, nekem kellett hoznom a formám 3 évvel ezelőtt..

Már akármennyire is bánhatom ezt az egészet akkor sem lesz jobb. Sosem lesz jobb, habár lehet hogy lesz de ez most nem téma.
Szobafogság. A világ legeslegrosszabb dolga itt ebben az istenverte helyen. Ez is csak a másságom hátulütője. Habár abból rengeteg van..
Reggel 9 óra van,azaz átaludtam a nemlétező első órámat. Szuper,és még a reggelit is lekéstem szokásomhoz híven.
Szétnéztem a szobámon és újra elkapott az az undornak nevezett érzés. A falak mind fehér színűek voltak, mocskosak, penészesek és persze tele voltak rajzzal az előtte itt lakó gyerekektől.  A négyzet alakú szobámnak a közepén helyezkedett el (az ablak alatt) az ágyam. Mellette egy kis szekrény található egy régi lámpával. Benne tartom a sulis cuccaimat és néhány olyan dolgot ami a múltamra emlékeztet, egyszóval: képek. Az ágyam másik oldalán egy közepes méretű komód helyezkedik el benne az összes létező ruhámmal.
Mint minden reggel-ma is megnéztem a régi képeimet. Minden egyes családi fotón 1000 wattos mosollyal fotóztak le engem és a szüleimet,na meg persze a bátyámat Jack-et. Szeretem ezeket a képeket nézni mert akkor úgy érzem nem vagyok más mint a többi ember/gyerek..
De nem. Valójában én mindenkitől kitűnök a furcsa kinézettemmel és a viselkedésemmel. Már nem csak hajnalban változok át, hanem amikor felidegesítenek is..amit tisztáznunk kell elég sokszor előfordul manapság.
Nem érzek semmit amikor átváltozok, csak annyit hogy megijednek a körülöttem lévő emberek-de már ehhez is hozzászoktam.
Mindkét szememnél egy-egy nagy fekete kör jelenik meg- így kiemelvén kék szemeimet. Orrom hegyét -szintén fekete- folt fedi be ilyenkor. Arcom színe azonnal hófehér lesz, s a számnál vágás szerű fekete csíkok jelennek meg. Az egész testemen megjelenik a csontvázom rajza és ennyi. Semmi több nem jelenik meg rajtam. Még...
Gondolkodásomból egy eléggé erős frekvenciájú hang hozott vissza a földre, azaz Sara az árvaház vezetője miszerint pakoljak össze mert mondania kell nekem valamit.
Szót fogadtam így elkezdtem bepakolni a táskámba. Minden egyes cuccomat szépen behajtogattam majd amikor végeztem elindultam az igazgatóiba. Nem tudom elképzelni mit csinálhattam a semmin kívül megint..
Kopogtam. Nem jött válasz. Óvatosan benyitottam majd elmorogtam egy ,,Hahhóó van itt valaki?" félét mire megfordult a székkel az igazgatónő , intett hogy üljek le így megint szót fogadtam és ledobtam magamat a kényelmes bőr ülésbe.
-Nos Azalea. Nem gondoltam volna hogy már megint nagy bajt csinálsz de tessék-csapta össze a kezeit-megint bajba kerülsz! Nézd kislány tagadhatod de már képes bizonyítékot is adtak nekem!-mondta majd elém dobott két képet amin tényleg én szerepeltem és egy padon ültem egy hulla mellett,hupssz..ezt most tényleg én csináltam-Mi tévő legyek veled Azalea?! Egy szörny vagy nem idevaló-tárta szét a kezeit-Na idefigyelj kislány. Felhívtam a legközelebbi rokonaidat és elmondtam nekik hogy mi vagy te, és persze azt is örökbe kéne fogadniuk téged vagy gyogyóba dugnak téged! És ők mit válaszoltak? Ma reggel jönnek érted Azalea szóval irány a társalgóba és várd meg őket ott! Innentől nem az én terhemre vagy kislány! Na húzz innen de nagyon gyorsan!-és ezzel ki is mentem nehogy a végén meggondolja magát és a gyogyó az nekem már most nem hangzik valami nagyon jól.
Szépen lassan mosolyogva mentem végig a hosszú képekkel teli virágos tapétás folyosón. Minden gyerek és tanító megnézett engem-mivel még senki sem látott mosolyogni. De ugye mint mindig vannak olyan emberek akik a jó kedvet is le tudják egy szóval törölni az arcodról..ne goldoljátok hogy velem nem ez történt..
-Na mi az kicsi Azalea? Mi ez a méretes mosoly a szádon? Talán nem elmész mindeni nagy örömére?-vigyorgott előttem egy dagadék srác a két csatlósával-magyarul Viktor Colins és a duó.
-Légyszíves hagyjatok békén-mondtam szinte már-már suttogva, mire ők elnevették magukat így egyre jobban felhúzva engem.
-Már miért hagynánk téged békén Azy? Ugyan már-legyintett amit még mindig láttam a szemem sarkából.
-Hagyjátok békén!-ordított egy hang a fiúk mögül,ami kissé ismerős volt a számomra de nem jöttem rá ki az- Gyere Azalea! -mondta a nő és elvitt onnan-Mond drágám jól vagy?-kérdezte majd megsimította a puha kezével az arcomat,mire teljesen ellepett a libabőr.
-I-igen-dadogtam majd egy kicsi mosolyra húztam a szám.
-Na gyere,majd beszélgetünk a kocsiban!-mondta majd megfogta a kezemet és kiléptünk az árvaház kapuin.
Nagyon jóleső sóhaj hagyta el a számat hogy valaki törődik velem..értitek törődik velem! Velem...de hisz' én még mindig egy szörny vagyok..nem? De akkor..miért törődik velem? Ez olyan furcsa érzés számomra..
A kocsiban ülve szinte végig nagyon csönd volt. Nem mertem megszólalni,gyakorlatilag azt sem tudom hogy Ő kicsoda, mármint hogy milyen rokonom lehet Ő..érdekes szitu mert ő valószínűleg tudja..
-És öhm..te milyen rokonom vagy? És hogy-hogy örökbe fogadsz engem amikor egy lény vagyok vagy mi?!-hadonásztam a kezeimmel mindenfelé,amit persze ő nem láthatott mert a vezetésre figyelt.
-Én nagynénid vagyok, az anyukád testvére. Anyukád ugye Lisa Darling volt és Én pedig Johanna Darling vagyok. Így hozzánk kerülsz miután az a kis drágalátos testvérem lepasszolt téged a másságod miatt ebbe a piszkos és mocskos helyre! Magam sem tudom hogy miért tett be téged oda mikor még a mai napig is azt mondogatja hogy szeret..-rázta meg a fejét mire én csak tátott szájjal lestem ki a fejemből.
Szeret? Anya? Engem? Ez biztos? Hogy mi?! Ez nekem túl sok információ egy napra..
Szeret..úristen. Ez nekem most jó vagy nem?! Nem tudom. Olyan hihetetlen..
De ha szeret engem akkor tényleg minek dugott be ide engem?! Miért? Azért hogy csak jobban szenvedjek? Az volna a célja? Mert ha igen akkor nagyon jól összejött a kis terve..
-Johanna..és neked vannak gyerekeid?-kérdeztem kedvesen tőle,miután lenyugodtam az előbbisokktól.
-Persze hogy van. Nem is egy!-rázta meg röhögve a fejét-A legidősebb Louis, utánna Lottie,a kicsit fiatalabb Fizzy, majd az ikrek Daisy és Phoebe- mondta és végig mosolygott ahogy mesélhetett a gyerekeiről, szereti őket.
-És ők tudnak róla hogy Én ez az izéé vagyok..
-Nem. Szóval meg se mutasd nekik. Főleg ne az ikreknek! Kérlek!-kérlelt engem.
-Megnyugodhatsz csak hajnalban változok át és akkor amikor felidegesítenek. Szóval..nem lesz gond.
Innentől Johanna mesélt még a gyerekeiről, a férjéről, a barátairól, a házunkról és az Én igazi családomról is kaptam néhány információt. Bár ne mondta volna el hogy a szomszédban laknak anyámék..
És igen. Nagyon örültem. Végre lesz egy családom -akik ugyan nem tudnak a képességemről csak Johanna és  férje- akikkel boldogan élhetek, játszhatok nap mint nap, hülyülhetek mint a többi fiatal és végre nem fognak rám máshogyan tekinteni. Egyszóval .. boldog lehetek.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Sziasztok Drága olvasóim! Nagyon megleptetek engem a tegnapi miatt ugyanis : egy nap alatt több mint 50 nézettség, 1 feliratkozás és 4 Borzasztóan jó! pipát is kaptam! Nagyon-nagyon köszönöm! /Komizni ér :) /
Millió puszi: Blaire P. ♥

~.Prologue.~

~.Prologue.~

Sok mindenen mentem át de ezen a ponton elegem lett. Mindössze csak egy normális életet kértem. Olyan nagy kérés volt?!Minden egyes ember megnéz az utcán, a suliban vagy éppen a buszmegállóban. Akárhol járok megnéznek..de ennek ellenére senki sem ismer engem úgy ahogy kéne. Nem tudják hogy én úgy sem bántanák őket. Mert ha a közelükbe is megyek és csak megpróbálok nyikkanni elfutnak..félnek tőlem. Pedig külsőleg normális vagyok..de abban sem. Amint hajnali egy óra van átváltozok valamilyen lénnyé..a neve a mai napig titok maradt számomra is. Talán démon vagyok..de nem hinném..

Nem csak a barátaim pártoltak el tőlem hanem a családom is. Árvaházba dugtak hogy ne kelljen egy ilyen ,,rémséggel" foglalkozniuk a bátyámon kívül. Szép család vagyunk ám mondhatom..

Család és barátok. Ez a két álmom ami soha,de soha nem fog beteljesülni. Bárcsak ne lennék ez az ,,izé". Bárcsak ne történt volna semmi. Bárcsak..bárcsak..

És igen. Ott van az a sok ,,bárcsak". Bárcsak ne lenne ott. Minden az Én hibám..minden.. Ha nem mentem volna el abba a buliba,nem vették volna észre és élhettem volna az életem. De nem, Én hülye ottmaradtam hajnalig és bumm..átváltoztam. Mindenkit megijedt és elment. Szétkürtölték és képekkel bizonyították hogy Én Azalea Smidt miféle szörnyeteg vagyok. És még csak le se tagadtam. Tudtam semmi esélye annak hogy nyerjek és hogy ez csak egy kis tréfa féleség volt..ebből nem tudtam jól kijönni sehogy.

Nem űztek ki London városából, habár az őszintét megszólva az is jobb lett volna mint hogy lenézően nézzenek rám és féljenek tőlem..

Az az Én életem, az Én harcom s ha kell életem végéig küzdök hogy legalább legyen egy..egyetlen egy igaz barátom aki mellettem áll mindenben attól függetlenül hogy egy szörnyeteg vagyok. 

,,Semmi sem lehetetlen,de minden lehetséges!"