~.One.~
Szokásos reggel, szokásos nap. Már amennyire egy efféle szörnynek lehet. Hétvége van és ez a lényeg, élveznem kéne a szombatot nem itt ebben a hülye árvaházban kéne possadnom. De nem, nekem kellett hoznom a formám 3 évvel ezelőtt..
Már akármennyire is bánhatom ezt az egészet akkor sem lesz jobb. Sosem lesz jobb, habár lehet hogy lesz de ez most nem téma.
Szobafogság. A világ legeslegrosszabb dolga itt ebben az istenverte helyen. Ez is csak a másságom hátulütője. Habár abból rengeteg van..
Reggel 9 óra van,azaz átaludtam a nemlétező első órámat. Szuper,és még a reggelit is lekéstem szokásomhoz híven.
Szétnéztem a szobámon és újra elkapott az az undornak nevezett érzés. A falak mind fehér színűek voltak, mocskosak, penészesek és persze tele voltak rajzzal az előtte itt lakó gyerekektől. A négyzet alakú szobámnak a közepén helyezkedett el (az ablak alatt) az ágyam. Mellette egy kis szekrény található egy régi lámpával. Benne tartom a sulis cuccaimat és néhány olyan dolgot ami a múltamra emlékeztet, egyszóval: képek. Az ágyam másik oldalán egy közepes méretű komód helyezkedik el benne az összes létező ruhámmal.
Mint minden reggel-ma is megnéztem a régi képeimet. Minden egyes családi fotón 1000 wattos mosollyal fotóztak le engem és a szüleimet,na meg persze a bátyámat Jack-et. Szeretem ezeket a képeket nézni mert akkor úgy érzem nem vagyok más mint a többi ember/gyerek..
De nem. Valójában én mindenkitől kitűnök a furcsa kinézettemmel és a viselkedésemmel. Már nem csak hajnalban változok át, hanem amikor felidegesítenek is..amit tisztáznunk kell elég sokszor előfordul manapság.
Nem érzek semmit amikor átváltozok, csak annyit hogy megijednek a körülöttem lévő emberek-de már ehhez is hozzászoktam.
Mindkét szememnél egy-egy nagy fekete kör jelenik meg- így kiemelvén kék szemeimet. Orrom hegyét -szintén fekete- folt fedi be ilyenkor. Arcom színe azonnal hófehér lesz, s a számnál vágás szerű fekete csíkok jelennek meg. Az egész testemen megjelenik a csontvázom rajza és ennyi. Semmi több nem jelenik meg rajtam. Még...
Gondolkodásomból egy eléggé erős frekvenciájú hang hozott vissza a földre, azaz Sara az árvaház vezetője miszerint pakoljak össze mert mondania kell nekem valamit.
Szót fogadtam így elkezdtem bepakolni a táskámba. Minden egyes cuccomat szépen behajtogattam majd amikor végeztem elindultam az igazgatóiba. Nem tudom elképzelni mit csinálhattam a semmin kívül megint..
Kopogtam. Nem jött válasz. Óvatosan benyitottam majd elmorogtam egy ,,Hahhóó van itt valaki?" félét mire megfordult a székkel az igazgatónő , intett hogy üljek le így megint szót fogadtam és ledobtam magamat a kényelmes bőr ülésbe.
-Nos Azalea. Nem gondoltam volna hogy már megint nagy bajt csinálsz de tessék-csapta össze a kezeit-megint bajba kerülsz! Nézd kislány tagadhatod de már képes bizonyítékot is adtak nekem!-mondta majd elém dobott két képet amin tényleg én szerepeltem és egy padon ültem egy hulla mellett,hupssz..ezt most tényleg én csináltam-Mi tévő legyek veled Azalea?! Egy szörny vagy nem idevaló-tárta szét a kezeit-Na idefigyelj kislány. Felhívtam a legközelebbi rokonaidat és elmondtam nekik hogy mi vagy te, és persze azt is örökbe kéne fogadniuk téged vagy gyogyóba dugnak téged! És ők mit válaszoltak? Ma reggel jönnek érted Azalea szóval irány a társalgóba és várd meg őket ott! Innentől nem az én terhemre vagy kislány! Na húzz innen de nagyon gyorsan!-és ezzel ki is mentem nehogy a végén meggondolja magát és a gyogyó az nekem már most nem hangzik valami nagyon jól.
Szépen lassan mosolyogva mentem végig a hosszú képekkel teli virágos tapétás folyosón. Minden gyerek és tanító megnézett engem-mivel még senki sem látott mosolyogni. De ugye mint mindig vannak olyan emberek akik a jó kedvet is le tudják egy szóval törölni az arcodról..ne goldoljátok hogy velem nem ez történt..
-Na mi az kicsi Azalea? Mi ez a méretes mosoly a szádon? Talán nem elmész mindeni nagy örömére?-vigyorgott előttem egy dagadék srác a két csatlósával-magyarul Viktor Colins és a duó.
-Légyszíves hagyjatok békén-mondtam szinte már-már suttogva, mire ők elnevették magukat így egyre jobban felhúzva engem.
-Már miért hagynánk téged békén Azy? Ugyan már-legyintett amit még mindig láttam a szemem sarkából.
-Hagyjátok békén!-ordított egy hang a fiúk mögül,ami kissé ismerős volt a számomra de nem jöttem rá ki az- Gyere Azalea! -mondta a nő és elvitt onnan-Mond drágám jól vagy?-kérdezte majd megsimította a puha kezével az arcomat,mire teljesen ellepett a libabőr.
-I-igen-dadogtam majd egy kicsi mosolyra húztam a szám.
-Na gyere,majd beszélgetünk a kocsiban!-mondta majd megfogta a kezemet és kiléptünk az árvaház kapuin.
Nagyon jóleső sóhaj hagyta el a számat hogy valaki törődik velem..értitek törődik velem! Velem...de hisz' én még mindig egy szörny vagyok..nem? De akkor..miért törődik velem? Ez olyan furcsa érzés számomra..
A kocsiban ülve szinte végig nagyon csönd volt. Nem mertem megszólalni,gyakorlatilag azt sem tudom hogy Ő kicsoda, mármint hogy milyen rokonom lehet Ő..érdekes szitu mert ő valószínűleg tudja..
-És öhm..te milyen rokonom vagy? És hogy-hogy örökbe fogadsz engem amikor egy lény vagyok vagy mi?!-hadonásztam a kezeimmel mindenfelé,amit persze ő nem láthatott mert a vezetésre figyelt.
-Én nagynénid vagyok, az anyukád testvére. Anyukád ugye Lisa Darling volt és Én pedig Johanna Darling vagyok. Így hozzánk kerülsz miután az a kis drágalátos testvérem lepasszolt téged a másságod miatt ebbe a piszkos és mocskos helyre! Magam sem tudom hogy miért tett be téged oda mikor még a mai napig is azt mondogatja hogy szeret..-rázta meg a fejét mire én csak tátott szájjal lestem ki a fejemből.
Szeret? Anya? Engem? Ez biztos? Hogy mi?! Ez nekem túl sok információ egy napra..
Szeret..úristen. Ez nekem most jó vagy nem?! Nem tudom. Olyan hihetetlen..
De ha szeret engem akkor tényleg minek dugott be ide engem?! Miért? Azért hogy csak jobban szenvedjek? Az volna a célja? Mert ha igen akkor nagyon jól összejött a kis terve..
-Johanna..és neked vannak gyerekeid?-kérdeztem kedvesen tőle,miután lenyugodtam az előbbisokktól.
-Persze hogy van. Nem is egy!-rázta meg röhögve a fejét-A legidősebb Louis, utánna Lottie,a kicsit fiatalabb Fizzy, majd az ikrek Daisy és Phoebe- mondta és végig mosolygott ahogy mesélhetett a gyerekeiről, szereti őket.
-És ők tudnak róla hogy Én ez az izéé vagyok..
-Nem. Szóval meg se mutasd nekik. Főleg ne az ikreknek! Kérlek!-kérlelt engem.
-Megnyugodhatsz csak hajnalban változok át és akkor amikor felidegesítenek. Szóval..nem lesz gond.
Innentől Johanna mesélt még a gyerekeiről, a férjéről, a barátairól, a házunkról és az Én igazi családomról is kaptam néhány információt. Bár ne mondta volna el hogy a szomszédban laknak anyámék..
És igen. Nagyon örültem. Végre lesz egy családom -akik ugyan nem tudnak a képességemről csak Johanna és férje- akikkel boldogan élhetek, játszhatok nap mint nap, hülyülhetek mint a többi fiatal és végre nem fognak rám máshogyan tekinteni. Egyszóval .. boldog lehetek.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Sziasztok Drága olvasóim! Nagyon megleptetek engem a tegnapi miatt ugyanis : egy nap alatt több mint 50 nézettség, 1 feliratkozás és 4 Borzasztóan jó! pipát is kaptam! Nagyon-nagyon köszönöm! /Komizni ér :) /
Millió puszi: Blaire P. ♥
Szobafogság. A világ legeslegrosszabb dolga itt ebben az istenverte helyen. Ez is csak a másságom hátulütője. Habár abból rengeteg van..
Reggel 9 óra van,azaz átaludtam a nemlétező első órámat. Szuper,és még a reggelit is lekéstem szokásomhoz híven.
Szétnéztem a szobámon és újra elkapott az az undornak nevezett érzés. A falak mind fehér színűek voltak, mocskosak, penészesek és persze tele voltak rajzzal az előtte itt lakó gyerekektől. A négyzet alakú szobámnak a közepén helyezkedett el (az ablak alatt) az ágyam. Mellette egy kis szekrény található egy régi lámpával. Benne tartom a sulis cuccaimat és néhány olyan dolgot ami a múltamra emlékeztet, egyszóval: képek. Az ágyam másik oldalán egy közepes méretű komód helyezkedik el benne az összes létező ruhámmal.
Mint minden reggel-ma is megnéztem a régi képeimet. Minden egyes családi fotón 1000 wattos mosollyal fotóztak le engem és a szüleimet,na meg persze a bátyámat Jack-et. Szeretem ezeket a képeket nézni mert akkor úgy érzem nem vagyok más mint a többi ember/gyerek..
De nem. Valójában én mindenkitől kitűnök a furcsa kinézettemmel és a viselkedésemmel. Már nem csak hajnalban változok át, hanem amikor felidegesítenek is..amit tisztáznunk kell elég sokszor előfordul manapság.
Nem érzek semmit amikor átváltozok, csak annyit hogy megijednek a körülöttem lévő emberek-de már ehhez is hozzászoktam.
Mindkét szememnél egy-egy nagy fekete kör jelenik meg- így kiemelvén kék szemeimet. Orrom hegyét -szintén fekete- folt fedi be ilyenkor. Arcom színe azonnal hófehér lesz, s a számnál vágás szerű fekete csíkok jelennek meg. Az egész testemen megjelenik a csontvázom rajza és ennyi. Semmi több nem jelenik meg rajtam. Még...
Gondolkodásomból egy eléggé erős frekvenciájú hang hozott vissza a földre, azaz Sara az árvaház vezetője miszerint pakoljak össze mert mondania kell nekem valamit.
Szót fogadtam így elkezdtem bepakolni a táskámba. Minden egyes cuccomat szépen behajtogattam majd amikor végeztem elindultam az igazgatóiba. Nem tudom elképzelni mit csinálhattam a semmin kívül megint..
Kopogtam. Nem jött válasz. Óvatosan benyitottam majd elmorogtam egy ,,Hahhóó van itt valaki?" félét mire megfordult a székkel az igazgatónő , intett hogy üljek le így megint szót fogadtam és ledobtam magamat a kényelmes bőr ülésbe.
-Nos Azalea. Nem gondoltam volna hogy már megint nagy bajt csinálsz de tessék-csapta össze a kezeit-megint bajba kerülsz! Nézd kislány tagadhatod de már képes bizonyítékot is adtak nekem!-mondta majd elém dobott két képet amin tényleg én szerepeltem és egy padon ültem egy hulla mellett,hupssz..ezt most tényleg én csináltam-Mi tévő legyek veled Azalea?! Egy szörny vagy nem idevaló-tárta szét a kezeit-Na idefigyelj kislány. Felhívtam a legközelebbi rokonaidat és elmondtam nekik hogy mi vagy te, és persze azt is örökbe kéne fogadniuk téged vagy gyogyóba dugnak téged! És ők mit válaszoltak? Ma reggel jönnek érted Azalea szóval irány a társalgóba és várd meg őket ott! Innentől nem az én terhemre vagy kislány! Na húzz innen de nagyon gyorsan!-és ezzel ki is mentem nehogy a végén meggondolja magát és a gyogyó az nekem már most nem hangzik valami nagyon jól.
Szépen lassan mosolyogva mentem végig a hosszú képekkel teli virágos tapétás folyosón. Minden gyerek és tanító megnézett engem-mivel még senki sem látott mosolyogni. De ugye mint mindig vannak olyan emberek akik a jó kedvet is le tudják egy szóval törölni az arcodról..ne goldoljátok hogy velem nem ez történt..
-Na mi az kicsi Azalea? Mi ez a méretes mosoly a szádon? Talán nem elmész mindeni nagy örömére?-vigyorgott előttem egy dagadék srác a két csatlósával-magyarul Viktor Colins és a duó.
-Légyszíves hagyjatok békén-mondtam szinte már-már suttogva, mire ők elnevették magukat így egyre jobban felhúzva engem.
-Már miért hagynánk téged békén Azy? Ugyan már-legyintett amit még mindig láttam a szemem sarkából.
-Hagyjátok békén!-ordított egy hang a fiúk mögül,ami kissé ismerős volt a számomra de nem jöttem rá ki az- Gyere Azalea! -mondta a nő és elvitt onnan-Mond drágám jól vagy?-kérdezte majd megsimította a puha kezével az arcomat,mire teljesen ellepett a libabőr.
-I-igen-dadogtam majd egy kicsi mosolyra húztam a szám.
-Na gyere,majd beszélgetünk a kocsiban!-mondta majd megfogta a kezemet és kiléptünk az árvaház kapuin.
Nagyon jóleső sóhaj hagyta el a számat hogy valaki törődik velem..értitek törődik velem! Velem...de hisz' én még mindig egy szörny vagyok..nem? De akkor..miért törődik velem? Ez olyan furcsa érzés számomra..
A kocsiban ülve szinte végig nagyon csönd volt. Nem mertem megszólalni,gyakorlatilag azt sem tudom hogy Ő kicsoda, mármint hogy milyen rokonom lehet Ő..érdekes szitu mert ő valószínűleg tudja..
-És öhm..te milyen rokonom vagy? És hogy-hogy örökbe fogadsz engem amikor egy lény vagyok vagy mi?!-hadonásztam a kezeimmel mindenfelé,amit persze ő nem láthatott mert a vezetésre figyelt.
-Én nagynénid vagyok, az anyukád testvére. Anyukád ugye Lisa Darling volt és Én pedig Johanna Darling vagyok. Így hozzánk kerülsz miután az a kis drágalátos testvérem lepasszolt téged a másságod miatt ebbe a piszkos és mocskos helyre! Magam sem tudom hogy miért tett be téged oda mikor még a mai napig is azt mondogatja hogy szeret..-rázta meg a fejét mire én csak tátott szájjal lestem ki a fejemből.
Szeret? Anya? Engem? Ez biztos? Hogy mi?! Ez nekem túl sok információ egy napra..
Szeret..úristen. Ez nekem most jó vagy nem?! Nem tudom. Olyan hihetetlen..
De ha szeret engem akkor tényleg minek dugott be ide engem?! Miért? Azért hogy csak jobban szenvedjek? Az volna a célja? Mert ha igen akkor nagyon jól összejött a kis terve..
-Johanna..és neked vannak gyerekeid?-kérdeztem kedvesen tőle,miután lenyugodtam az előbbisokktól.
-Persze hogy van. Nem is egy!-rázta meg röhögve a fejét-A legidősebb Louis, utánna Lottie,a kicsit fiatalabb Fizzy, majd az ikrek Daisy és Phoebe- mondta és végig mosolygott ahogy mesélhetett a gyerekeiről, szereti őket.
-És ők tudnak róla hogy Én ez az izéé vagyok..
-Nem. Szóval meg se mutasd nekik. Főleg ne az ikreknek! Kérlek!-kérlelt engem.
-Megnyugodhatsz csak hajnalban változok át és akkor amikor felidegesítenek. Szóval..nem lesz gond.
Innentől Johanna mesélt még a gyerekeiről, a férjéről, a barátairól, a házunkról és az Én igazi családomról is kaptam néhány információt. Bár ne mondta volna el hogy a szomszédban laknak anyámék..
És igen. Nagyon örültem. Végre lesz egy családom -akik ugyan nem tudnak a képességemről csak Johanna és férje- akikkel boldogan élhetek, játszhatok nap mint nap, hülyülhetek mint a többi fiatal és végre nem fognak rám máshogyan tekinteni. Egyszóval .. boldog lehetek.
~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~.~
Sziasztok Drága olvasóim! Nagyon megleptetek engem a tegnapi miatt ugyanis : egy nap alatt több mint 50 nézettség, 1 feliratkozás és 4 Borzasztóan jó! pipát is kaptam! Nagyon-nagyon köszönöm! /Komizni ér :) /
Millió puszi: Blaire P. ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése