~.Prologue.~

~.Prologue.~

Sok mindenen mentem át de ezen a ponton elegem lett. Mindössze csak egy normális életet kértem. Olyan nagy kérés volt?!Minden egyes ember megnéz az utcán, a suliban vagy éppen a buszmegállóban. Akárhol járok megnéznek..de ennek ellenére senki sem ismer engem úgy ahogy kéne. Nem tudják hogy én úgy sem bántanák őket. Mert ha a közelükbe is megyek és csak megpróbálok nyikkanni elfutnak..félnek tőlem. Pedig külsőleg normális vagyok..de abban sem. Amint hajnali egy óra van átváltozok valamilyen lénnyé..a neve a mai napig titok maradt számomra is. Talán démon vagyok..de nem hinném..

Nem csak a barátaim pártoltak el tőlem hanem a családom is. Árvaházba dugtak hogy ne kelljen egy ilyen ,,rémséggel" foglalkozniuk a bátyámon kívül. Szép család vagyunk ám mondhatom..

Család és barátok. Ez a két álmom ami soha,de soha nem fog beteljesülni. Bárcsak ne lennék ez az ,,izé". Bárcsak ne történt volna semmi. Bárcsak..bárcsak..

És igen. Ott van az a sok ,,bárcsak". Bárcsak ne lenne ott. Minden az Én hibám..minden.. Ha nem mentem volna el abba a buliba,nem vették volna észre és élhettem volna az életem. De nem, Én hülye ottmaradtam hajnalig és bumm..átváltoztam. Mindenkit megijedt és elment. Szétkürtölték és képekkel bizonyították hogy Én Azalea Smidt miféle szörnyeteg vagyok. És még csak le se tagadtam. Tudtam semmi esélye annak hogy nyerjek és hogy ez csak egy kis tréfa féleség volt..ebből nem tudtam jól kijönni sehogy.

Nem űztek ki London városából, habár az őszintét megszólva az is jobb lett volna mint hogy lenézően nézzenek rám és féljenek tőlem..

Az az Én életem, az Én harcom s ha kell életem végéig küzdök hogy legalább legyen egy..egyetlen egy igaz barátom aki mellettem áll mindenben attól függetlenül hogy egy szörnyeteg vagyok. 

,,Semmi sem lehetetlen,de minden lehetséges!"